A Fehér-Tisza eredete, forráshelye
Több átalakítás után a Fehér-Tisza forrása napjainkban. A jobbra látható márványtáblán kívül feljebb egy feszületet és szélebbre fedett pihenőhely is várja az ide látogatókat.
A 26 km hosszú Fehér-Tisza a Fekete-Tisza baloldali mellékfolyója az észak-keleti Kárpátokban. Az Asztag-hegy nyugati oldalában, az erdősáv felső határán, 1400 méteres magasságban egy szikla üregéből ered az a forrás, amelyet 2000 októberében a szegedi GEO – ENVIRON Környezetvédelmi Egyesület és a rahói Kárpáti Bioszféra Rezervátum kutatóinak csoportja a Fehér-Tisza forrásaként megjelölt.
Az üregből a forrás vizét egy fából készült csurgatóvályú emeli ki és teszi jelképesen a Fehér-Tisza eredetévé, amit a sziklaüregtől jobbra egy kétnyelvű, ukrán-magyar réz- (később márványra cserélt) tábla is rögzít. A forráshely sokkal kevesebb figyelmet kap, mint a Fekete-ág eredete, tekintve, hogy az utóbbit tekintik a Tisza folyam kezdetének. A Fehér-ág eredete nehezebben közelíthető meg, gyéren látogatott, bár ma már azon a jól járható ösvényen juthatunk el hozzá, amely az ukrán-román határt képező hegygerinc mentén kanyarog lefelé az emlékhelyhez.
A forrás korábbi kialakításai
A Fehér-Tisza forrásától a Tiszaközig
– a www.tisza-forras.hu archívumából –
Gondolatban járjuk végig a 40 km-es utat, amit a a Fehér-Tisza forrásából előbukkanó cseppek a Fekete-Tiszával való egyesülésig megtesznek.
Az erdőszint felső határáról lefelé ereszkedve utunk hegyi pásztorok kunyhói (esztenák) mellett vezet. Az Asztag oldalában lévő tisztásokról szép kilátás tárul elénk. Zöld fenyvesek, havasi legelők, rétek egyhangúságát megbontó esztenák és a távolban fenségesen kiemelkedő ezeréves határhegy, a Csornahora. Ez az egész térség legmagasabb hegysége, amit délről a Pop Ivan-havas zár.
Pip Ivan – Csillagvizsgáló a Pop Iván hegyen
Romos obszervatórium a Pop Ivan hegyen
Egy erődszerű, monumentális építményt, a csillagvizsgálót és meteorológiai állomást láthatjuk, amit 1936-38 között a Lengyel Tudományos Akadémia építtetett francia segítséggel. A második világháború kitörése után a berendezéseket leszerelték, ezt követően először Budapestre, majd Bécsbe szállították, és csak a háború után kapta vissza a lengyel állam. Lengyelország felosztása után az épület szovjet kézre került. Magyarország hadba lépését követően, 1941-től a magyar honvédség légvédelmi és tüzérségi figyelőpontjául szolgált. Ma a romos állapotban lévő épület csupán a turisták számára nyújt menedéket. [A Pip Ivan-i obszervatórium 2019-2020-ban felújítás alatt áll]
Az Asztag oldalában lefelé ereszkedve követjük a tiszta vizű forráspatak irányát. Jobbról egy bővizű patak, a Roscsolij duzzasztja fel a bátortalanul csörgedező Fehér-Tiszát, később balról a Kanuszjanka, majd a Holló-csúcs (1696 m) felől a hegy nevét viselő patak csatlakozik a Fehér-ághoz. Lejjebb a rohanó vízhez balról a Cserepik, jobb felől a Fluerás társul. A kidőlt fákkal, zuhogókkal tarkított patak völgyébe balról a Kis- és Nagy-Pereszlip, majd jobbról a Krivjanka növeli a Fehér-Tiszát.
Az elszállításra váró szálfák, és a hegyoldal fakitermelésre szolgáló csúszdái már az emberek jelenlétére utalnak. A magasból induló köveken és zuhogókon átbukó víz jobboldali mellékágánál, az Uhoroszkij-pataknál az egykori Hűvös (Sztohovec)-gát a faúsztatás céljára épült víztározójának maradványait találjuk. Az elhanyagolt táj láttán nehéz elképzelni, hogy a Fehér-Tisza völgyében az 1960-as években 32 km-en át vasútvonal vezetett. A folyóvölgyben található fővonalhoz keskeny nyomtávú szárnyvonalak csatlakoztak, amiknek érdekes kiegészítői voltak a hat helyen megépült siklóvasutak. Ezek a hangulatos erdei vasutak ma már sajnos nem léteznek.
A következő jobb oldali mellékág az Iván Pap-havasának oldalában eredő Tarkás (Balcul) – patak. A patak völgyében haladva rátalálhatunk az egykori Balcatul vízfogó zuhogójára. Mellette találhatjuk a menedékházból átalakított, mára már nagyon leromlott állapotban lévő munkásszállót, amely a favágók és hegyi pásztorok szálláshelye volt.
Az előzőekben már említésre került vasútvonal egyik leágazása a Balcatul-völgyében lévő víztárolóig vitt, míg egy másik szárnyvonal a Vaszkul-patak völgyében épült gátig vezetett. A következő jobb oldali patak, a Lemszkij, a Kökörcsines (Brebeneszkul)-hegy oldalából lejövő vizet szállítja a Fehér-Tiszába.
Hoverla fal, patak, nyereg – Láposmező
Az ekkora már rohanó folyó mellett eljutunk az első településre, a Láposmezőhöz tartozó Hoverla faluba. A falu központjában, észak felől a Hoverla patak hozza vízét. A Hoverla – völgyében épült az egyik legnagyobb víztároló (160.000 m3), romjai közelében ma a Kárpáti Bioszféra Rezervátum ellenőrző kapuja található. A patak mellett a rezervátum ősfenyveseiben erdei kövezett út vezet. A patak felső szakaszán az utat szép vízesés teszi még hangulatosabbá. Ezt követően megérkezünk a Hoverla-nyeregbe (1537), ahol menedékház és egy kis kápolna várja az túrázókat. Innen indul a Hóvárra vezető túraútvonal utolsó szakasza. Hoverla faluban a patak torkolatánál található a Fehértiszai Erdészeti Hivatal épülete. A továbbiakban már aszfaltúton tudunk tovább haladni az önkormányzat székhelyét adó Láposmezőre. Elhagyva a települést, a Tiszabogdányhoz tartozó Bértelek (Brebolya) falucskába jutunk, ahol bal kéz felől a folyóhoz társul a Lesul-patak.
Tiszabogdány felé tartva
Rövid szakaszon három patakocskát is felvesz a Fehér-Tisza: balról a Sóskás-hegyről (1759 m) eredő, 8 km-es Sóskás (Scsaul)-patakot, majd jobbról a Rohonyeszka és Hermanyeszka összefolyásából kialakuló, 10 km hosszú Bogdány-patakot, és az újból bal kéz felől a Máramarosi Pop Ivánról (1937 m) kanyargó Borvíz (Kvasznij)-patakot.
Valamennyi patak völgyében valaha erdei vasút üzemelt, a faúsztatást pedig vízfogók segítették.
Következő állomásunk a nagy gazdasági és idegenforgalmi múlttal rendelkező Tiszabogdány. Nem is olyan rég még több falut egyesítve városi típusú település volt. Ma a falvak egy része különvált és Tiszabogdányt községgé „fokozták le”.
Tiszabogdány teljesen összenőtt Vidráspatak (Vidricska) községgel. A két falut a Farkas (Vovcsij) -patak vonala választja el egymástól, mely a Fehér-Tiszával bal oldalról egyesül.
Tiszaköz – a két Tiszaág között
A Sesul (1727 m) vízét a jobb oldali mellékág, a Pál (Pavlik) -patak juttatja a Fehér-Tiszába. A Fehértiszavölgyi vasút első szakasza Rahóról a Pál-patak völgyében vezetett és már 1928-ban üzembe helyezték. A patakvölgyben egykor vízduzzasztó is funkcionált. A Pál-patak torkolatával majdnem szemközt a falu nevét adó Vidrás (Vidricska)-patak siet a főágba.
A Fehér-Tisza völgyének utolsó települése a hegyi státusszal rendelkező Nyilas (Rosztoki). A folyó jobb oldalán még egy kis patak, a Berendai hozza az Ösztövér (Stevjora, 1242 m) vizét a Fehér-Tiszába. A falu és az út végén Tiszaközhöz, a Fehér- és a Fekete-Tisza összefolyásához érkezünk.