A Tisza folyó forrása régen és ma

A Tisza a Kárpátokban, a Máramarosi-havasokban, a mai Ukrajna területén, Kárpátalja keleti részén, Királymező (Uszty-Csorna) és Kőrösmező (Jaszinya) közelében ered. Két ága, a Szvidovec tövében 1680 m magasságban eredő Fekete-Tisza és az 1600 méteren eredő Fehér-Tisza, miután szinte körbeölelte a Hoverla 2061 m magas csúcsát, Rahónál egyesül. Forrásként hagyományosan a torkolattól legmesszebb eső ág, esetünkbe a Fekete ág eredetét tekintik. Földrajzi koordinátái: 48°20’13″N 24°9’37″E (lásd a lentebbi térképet is).

A Tisza (ukránul Тиса) Kelet-Közép-Európa egyik legfontosabb folyója, a Duna leghosszabb mellékfolyója, a Duna után Magyarország második legnagyobb folyama. Az Ukrajnához tartozó Kárpátalja legmagasabb hegyeivel övezett vidékén, Rahó közelében ered két ágból (Fekete-Tisza és Fehér-Tisza). Forrása – Magyarországról érkezve – a nevezett járási központból indulva közelíthető meg.

• forrásának a Fekete-Tisza eredetét tekintik,

hosszát is e ponttól mérik. A két ág összefolyásával keletkező folyó közel ezer kilométeres (962 km) útja során érinti Romániát, Magyarországot, Szlovákiát és Szerbia területén, a Vajdaság közepén, Titelnél torkollik a Dunába. Kelet-Magyarország területének nagy része a Tisza vízgyűjtő területét képezi, az Alföld folyójának is nevezik. Teljes vízgyűjtő területe mintegy 157 000 km².

Hol ered a Tisza, hol van a Tisza forrása?

Kőrösmező központjától 22,5 km-re található a folyó eredete, forrása.

• Koordináták: 48°20’13″N 24°9’37″E
• A Google-térkép mutatja a forrás helyét

A 2000-es és 2010-es években az emlékhelyet többször felújították-átépítették.

Tisza-forrás anno – A Fekete-Tisza eredete

Korábbi leírások és a www.tisza-forras.hu archívuma alapján

A folyam eredetének számító pont, a Fekete-Tisza forrása úgynevezett foglalt forrás, ami a szaknyelvben azt jelenti, hogy a földből természetesen felbuzgó vizet csövekkel kissé odább vezették, hogy a forráshelyet megfelelően meg lehessen jelölni, és úgy lehessen kialakítani, hogy ezen a módon látogatható emlékhellyé, afféle zarándokhellyé válhasson a forrásvíz előbukkanásának mesterségesen kialakított színhelye (amely Rahóról indulva Királymező vagy Kőrösmező felől közelíthető meg; lásd lentebb a térképet).

A fenti megfontolásokból a legmagyarabb folyóként tisztelt víz eredetét 1889-ben úgy jelölték meg, hogy a forrás kivezető fémcsövét masszív kőfalba foglalták, amelynek tetején  emlékművet alakítottak ki, és ezen téglalap alapú márványtábla hirdette (magyarul): Tisza-forrás (alább egy színezett fénykép).

Trianont követően az eredeti táblát cseh-ruszin kétnyelvűre cserélték. Majd 1939-ben, Kárpátalja Magyarországhoz való visszacsatolása után újra magyar felirat hirdette a Tisza eredetét, az emlékhely fölé pedig turulmadarat helyeztek.

A szovjet időkben az emlékhelyet átépítették, a magyar attribútumokat eltávolították, majd a helyszín eléggé elhanyagolt állapotba került és nehezen megközelíthetővé vált.

Egy leírás szerint a kőfalból egy kör alakú résen át hatalmas szenteltvíztartóra emlékeztető kőedénybe csurog a forrás vize. A kőtál fölött a kőfal és két otromba, rozsdálló vasoszlop málladozó betonlapot tart, ezen áll az eredeti emlékmű egy részlete. A forrás vize a kőedényből kicsordulva eltűnik a sűrű bozótban, és 53 kilométeres útjára indul a Fekete-Tisza, majd Rahó alatt összefolyik a Fehér-Tiszával. Az igazi folyó, a Szőke Tisza itt veszi kezdetét.

Ez évekig így maradt a rendszerváltás és a független Ukrajna kikiáltása után (a Tisza-forrás állapota 2008-ban, beszámoló és fotók), de idővel egy kétnyelvű táblát csak sikerült elhelyezni (2006-ban a szegedi Geo-environ egyesület új, magyar-ukrán nyelvű táblát helyezett az emlékműre).

A tisza-forras.hu archívumából kimentett, főleg orosz nyelvű forrásokra támaszkodó leírás végigkíséri a Fekete Tisza-ág 53 kilométeres útját.

Az eredettől a két Tisza-ág összefolyásáig

A forrás vize a kőfalból egy kő edénybe csurog, és túlcsordulása után eltűnik a sűrű bozótban. Az erecske a környező források vizének köszönhetően igazi hegyi patakként tör utat magának a fenyvesekkel borított kárpáti hegyek között. 2,5 km megtétele után a patak erőre kap, mivel a jobbról csatlakozó Aklos patak bátorítja. Jobbról a Tiszalejtő (Tiszacsora, 1218 m) csúcsa emelkedik magasra. A faúsztatás korában itt épült fel a Fekete-Tisza legtávolabbi vízfogó gátja, amelynek köszönhetően már innen tutajoztathatták a szálfákat. Nem sokkal lejjebb, balról a Tatarivcsik- patak is táplálja az egyre inkább növekvő folyócskát. Követve a folyócska útját azt tapasztaljuk, hogy a szurdok kiszélesedik, és a csodálatos erdőkkel borított hegyek karéjában nagy kiterjedésű völgykatlanba érkezünk. A völgybe jobbról belépő Apsinec-patak vize már igazi folyóvá duzzasztja a Fekete-Tiszát.

A XIX. század derekán a faúsztatás egyik legnagyobb víztározója volt itt. Az egykori gát maradványai több helyen is kirajzolódnak. A turistaszállást is nyújtó egykori gátőrház még ütött-kopott állapotában is egy jóval nemesebb kort idéz, nevezetesen azt a kort, amikor az Apsineci vízfogó a Fekete-Tisza völgyének egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja volt. Az Apsineci völgyben bal oldalról az egykori országhatár havasáról, az 1719 m-es Fekete-Ágról (Csorna Kleva) egy másik folyócska, a Medve (Medveckij) -patak csatlakozik a Fekete-Tiszába. E patak völgyében találjuk a Kijevi Egyetem kutatóállomását.

Az 1998-as és 2001-es árvizek pusztítása után a folyókon szinte nem is maradt ép híd. Egy újjáépített hídon átkelve az egykori pisztrángtenyésztő telep mellett visz az utunk. Jobbról, balról hangos csobogással beágazó patakok energiáját egyesítve egyre inkább erősödő vágtában tör utat magának a hegyek között a folyó. A Varázsos (Vorozseszka, 1518 m) csúcs felől a Zsigalovec, balról a Középső-patak erősíti a főágat. A Pohárszka-határhegy összegyűjtött vizét a Pleckij-patak juttatja le a Fekete-ágba.

Gondoljuk el, milyen lehetett az a kor, amikor még a csendet csak a fadöntés, a csúsztatás vagy vontatás tompa hangja, a fakitermelő ruszinok kurjantása vagy egy ló nyerítése törtre meg. A folyóparton katonás rendben sorakoztak a megépített tutajok, várva az apsineci vízfogó két zsilipjének a felnyitását, hogy a közel százezernyi köbméter víz hatalmas robajjal érkező áradata gyufaszálként kapja hátára az irdatlan rönköket. A hetente kétszeri zsilipnyitást az ügyes kezű ruszin kormányosok már a szálfákból ácsolt tutajokon helyet foglalva várták, hogy aztán építményeiket nagy szakértelemmel tereljék a helyes irányba.

A kiszélesedő völgyben az erdészet ellenőrző kapuján áthaladva utunk első településére, Feketetisza (Csorna Tisza) hucul falu Podpoharszkij részére érkezünk.

A folyóvölgyben hosszan elterülő falu területén egyesül folyónkkal a baloldali mellékág, a Melegárok (Teplij Zsolob) patak. Jobbra a Fagyalos-hegygerinchez tartozó Nagy Mencsely (Dragobrat, 1403 m) csúcsa emelkedik a hegyek fölé. A hegy északi oldalában eredő bővizű Szaniszló (Szaniszlan) patak – melynek felső szakaszán a faúsztatás korában vízfogó működött -, a Fekete-Tiszát már tekintélyt parancsoló folyóvá duzzasztja. Szintén jobbról, a Gladovec-, majd Kis-Gladovec-patak csatlakozik a főághoz.

A falu központjában, a Hosszú (Dosina, Dozsina, Dovzsina) -patak torkolatánál emelkedő dombon találjuk a Szűzanya Mennybevétele-templomot. A kívülről átbádogozott fatemplom 1836-ban épült. Az egykori görög katolikus fatemplom e leírás keletkezésekor a pravoszláv híveket szolgálja.

Érdemes több helyen is megállni a folyó nevét viselő Feketetisza község határában, itt gneisz palás mederben fut a víz. Csodaszép zúgók tarkítják a medret ezen a szakaszon.

A Hosszú-patak völgyében, a torkolattól 5 kilométernyire, a XVIII. században a faúsztatás céljaira szolgáló duzzasztó épült. A Dovzsina-vízfogó maradványai még fellelhetőek. A XX. század eleji vízügyi tervek szerint a Hosszú-patakon egy 1,5 millió m3-es, a Fekete-Tiszán pedig egy 2,5 millió m3-es tároló együttesen egy 12,3 millió kWh évi termelésű vízerőművet működtetett volna.

Kőrösmezőről Rahó irányába haladva a Fagyalos-hegygerinc oldalában törtető Fagyalos-patak csatlakozik a Fekete-Tiszába. A patak völgyében terepjáróval is járható út vezet fel A Dragobrat sítelepre (1403 m). A Fagyalos hegyei között, 1400-1800 méteres magasságban 8 kisebb tavat találunk. Ezek közül legnagyobb az Apsinec-tó, amely kisebb testvéreivel együtt táplálja a Fekete-Tiszába ömlő Apsinec-patakot.

A folyóparton tovább haladva megannyi forrás és zuhogó közül a leglátványosabb a Trufanec-vízesés. Közvetlenül az út mentén 38 méter magasról zúdul alá a víz (ez Kárpátalja legmagasabb vízesése). A vízesésnél fából egy kis esőbeálló is épült, ami látványával hangulatossá teszi környezetét. Utunkat folytatva a túlsó parton látható a Kőhavas (Pietrosz, Petrosz, 2020 m) oldalából eredő Kevele-patak. Ez Kőrösmező Kevelének nevezett legdélebbi része.

Kőrösmezőt magunk mögött hagyva az út mentén ásványvízforrást találunk. Jobbról a Trosztyanec-patak csobogása jelzi, hogy újabb víztömeg erősíti a folyót. A patakon 2006-ban a térség településeinek ellátására egy mini vízerőművet helyeztek üzembe. Az erőmű környezetbarát technológiával évi 4 millió kWh villamos energiát állít elő. A hegyi státusszal rendelkező Trosztyanec falu itt már szinte összenőtt Tiszaborkúttal. A szintén hegyi státusszal rendelkező Tiszaborkút legfőbb nevezetességét a szénsavas ásványvízforrások adják. A gyógyvizek hasznosítására épült itt a Hriszka Tisza gyógyszálló. A Fekete-Tiszán, ahol a vasút a folyó bal partjára kel át, a már említett vízhasznosítási tervek a fentebb felduzzasztott, óriási erővel lezúduló víz még egy újabb hasznosítását irányozták elő. A tervezett vízerőmű évente 13,5 millió kWh villamos energiát termelt volna.

A Fekete-Tisza mindkét partján elterülő Bilin a XX. század előtt Rahó külterületének számított. A jobbról beágazó Bilin-patak völgyében a XX. század első felében erdei vasút vezetett, a torkolatánál pedig gyapjúmosó volt. Bilin nevét egykori pisztrángtenyésztő telepe miatt is számon tartják. A hegyi státusszal rendelkező falu után balról a Csornahora, jobbról a Szvidovec szorításának engedve a völgy összeszűkül. A vasúti híd már azt jelzi, hogy Rahóra érkeztünk. A Csornahora irdatlan tömegét megkerülve a folyó még egy híd alatt átbújik. A vashíd Perecsényből került jelenlegi helyére a 2000-es években.

A Fekete-Tisza útjának végén megérkezik arra a helyre, ahol – mint ősidők óta szüntelenül – vár rá a Fehér-Tisza, hogy innen már közösen, egyesült erővel törjenek utat Máramaros hegyei között.