Balaton-felvidéki borvidékek. Veszprém +

A királynék városának nevezett álmos és huzatos településen (csak azért nem porfészek, mert az állandó szél elviszi a port) lakó polgároknak nem sok közük van a környékükön termő borhoz. Bizony nemigen talál az erre tévedt szerencsétlen utazó Veszprémben egyetlen rendes borozót sem, gyorséttermet annál többet. Ám alig kell kimozdulni az állandó harangzúgatásáról hírhedett városkából, máris ínyenceknek kedvező helyek, alkalmak és borfinomságok kerülnek elénk a tágabban értelmezett Balaton-felvidék és a kiterjesztett Káli-medence kies tájain.

Badacsony

A Balaton környékén termő borok saját karakterrel bírnak, nem véletlen, hogy Badacsony borát az „istenek nektárjának” nevezték. A borvidék éghajlata kiegyenlített, ritka a fagykár, különösen a déli, délnyugati lejtők napfényes, védett területein alakul ki kedvező mikroklíma a szőlő számára. A Balaton kiegyenlítő hatása áldás: a víztömeg gátolja a hőmérsékleti ingadozást, valamint biztosítja a levegő magasabb páratartalmát. A bazaltmálladékon képződött talajok tápanyag-ellátottsága és utánpótlása rendkívül jó. A borvidéket fehér szőlőfajták, és illatos, zamatos, finom savtartalmú, telt borok jellemzik.

Kéknyelű – Nővirágú, nehezen termeszthető hungaricum. Frissen halványzöld, illata határozott, élénk savérzettel. Badacsony királynője. Férje a budai zöld. A kéknyelű halkszavú királya – beporzója. Bora kemény, némi ízrokonságot mutat az ezerjóval. Káliumbomba, tehát gyógyszernek még talán nem minősülő, de gyógyászati készítmény…

Bakator – Nyolc venyigéből feltámasztott hungaricum. Szeremley Huba édesgyermeke. Van fehér, „tüdő-színű”, és vörös. Állítólag 150 éve kihalt. Különben köszöni, jól van, Badacsonyban él és virul.

Zeusz – az ezerjó és a bouvier keresztezéséből származó, kései szüretre predesztinált fajta, bár hajlamos a rothadásra, újabban terjed. Savtartalma magas, Badacsony és környéke új istenjelöltje.

Balatonfüred-csopaki borvidék

A borvidék a Balaton északkeleti részén és azzal párhuzamosan húzódó, Balatonalmáditól Zánkáig terjedő hegyvonulat lankáin, a hegyek által körülvett völgyek, medencék oldalain terül el, klímája szélsőségektől mentes, kiegyenlített. A viszonylag enyhe tél után korán tavaszodik, a nyár nem túl forró, s többnyire hosszú, száraz ősz követi. A helyi talaj rendkívül változatos. A borvidék legértékesebb szőlőfajtája az olaszrizling: bora zöldes-sárga színű, rezeda illatú, ízében a fajtára jellemző keserűmandula utóíz dominál, többéves tárolás után pedig szilvaillatú, másodlagos bukéval gazdagodik. A balatonfüredi olaszrizling általában lágyabb, míg a csopaki savakban gazdagabb. A borvidékhez tartozik a Nivegy-völgy, a juhfark hazája. Jellemzően fehérbortermelő vidék.

Olaszrizling – A nagy filoxéra járvány után betelepített fajta, ma már Magyarországon őshonosnak számít, ő a magyar polgár. Csopakon gyönyörű (Berekháti-dűlő, Jásdi Pince!), Szent György-hegyen kiváló, igazi asszimilálódott magyar bor. Savai finomak, termőhely és évjárat-függő finomság, utóízében keserűmandulás. Sok a klónja, „restaurálásra” szorul. Új, hivatalosan is bejegyzett neve: Nemes rizling.

Rajnai rizling – Már Krúdy is dicséri Ranolder püspök rajnai rizlingjét, világfajta. Badacsony, Csopak és Füred felveszi a világgal a versenyt. Móron is jó. Töppedésre is hajlamos, kiváló minőségű, élvezetes bor. Savai nagy potenciállal rendelkeznek. Nem ritkán száz éves palackjai is élvezhetők. Illatos nő.

Balaton-felvidéki borvidék

A borvidék a Keszthelyi-hegység és a Déli-Bakony lábánál, a hegyek közötti medencék oldalain, köztük a Káli-medence lejtőin fekszik. Az eltérő földrajzi, ökológiai és egyéb adottságok miatt a borvidék három körzetre tagolódik: a káli, a balatonedericsi-lesencei és cserszegi körzetre. A vidék Balatonra néző szőlőterületeinek klíma-adottságai kiegyenlítettek, ezért szélsőséges időjárási hatásokkal nem kell számolni. A domborzatilag gazdagon tagolt tájban kedvező mikroklimatikus viszonyok alakultak ki. Fehérborai finom savtartalmúak, zamatgazdagok, elegánsak. A kedvező adottságú dűlők borai teltek, kerekek és harmonikusak.

Szürkebarát – Nemzetközi nevén – pinot gris. Magyarosított fajta, érett bogyói lilásvörösek, színe halványsárga. Ha magas cukorfokkal érik, édes, aromái és ízei szárazom mutatkoznak igazán, gyógyfüvekre emlékeztető ízeit a Balaton-felvidéken és Badacsonyban mutatja legszebben. Édes illatú öregúr.

Tramini – Szőlője élénk pirosas, bora fiatalon is aranysárga. Illata intenzív, rózsa, szőlő, néha sárgabarack fedezhető fel benne, savai lágyak. Szárazon vagy félszárazon szebb, mint édesen – parfümös ledér.

Somlói borvidék

A somlói hazánk legkisebb borvidéke, mivel egyedül a Marcal-medencéből oázisként kimagasló tanúhegy lejtőire korlátozódik. Éghajlata kiegyenlített, kontinentális. Viszonylag korán tavaszodik, a nyár általában nem igazán forró, az ősz kellemesen meleg és hosszú. Az itt termett borok savban gazdagok, kemény karakterűek, testesek, teltek, diszkrét illatúak, általában lassú fejlődésűek: hosszú ideig érnek és későn öregednek. Csak fehérbor-termő vidék.

„Minden bor ugyan társas, és igazi lényét akkor tárja fel, ha közösségben isszák, a somlai a magányos itala. Annyira tele van a teremtés mámorának olajával, hogy csak kellően elmélyedt, végleg elcsendesedett, kiegyensúlyozott magányban szabad inni. A bölcsek bora, azoké az embereké, akik végül is megtanulták a legnagyobb tudást, a derűt”. (Hamvas Béla)

Furmint – Illata fiatalon az érett almára, ászokolás után mézre és dióra emlékeztet. Egy magyar úr. Extrakt-gazdag, tüzes, néha robosztus, kifejezetten savhangsúlyos, igényli az érlelést (ez Somlón 3 év), viszont jól eltartható. Igazi hungaricum!

Hárslevelű – A furmint párja. Szerintem szerelmesek is egymásba. Zöldessárga színű, illata gyümölcsös, könnyű, savai kedvesebbek, összetett gyümölcsös illata, zamata van. Hungaricum hölgy.

Juhfark – Nevét fürtformájáról kapta. Szalmasárga színű, komplikált bor, az érlelést nagyon meghálálja. Illata nehezen leírható, nagy savgerinc jellemzi, szépen öregszik. A Nivegyvölgy és Somló férfias bora. Hungaricum, kemény magyar legény.

Móri borvidék

Két hegység, a Vértes és a Bakony között húzódik a Móri-árok. Már a középkorban is folyt itt szőlőtermesztés, a török hódoltság alatt azonban az összes szőlő elpusztult, és a terület lakatlanná vált. Bár az ezerjó régi magyar szőlőfajta, igazi otthonra itt, a móri borvidéken lelt. Az utóbbi időben más, kiváló minőségű bort adó szőlőt is telepítettek ide. A klíma kedvező, bár hűvösebb az átlagnál. A talaj változatos: lösz, erdőtalaj, homok. A borvidék jellemző bora az ezerjó (neutrális illat, erős sav, nagy test, férfias, kemény, elegáns,), a tramini (intenzív illat és íz, esetenként lágy) és a királyleányka (illatos, könnyed).

Ezerjó – Friss, savhangsúlyos, egyszerű bor. Zöldesfehér, száraz, fanyarkás, nem jellemzi illatgazdagság. Markáns savak jellemzik. Móron kiváló formát fut. Hungaricum, magyar leány.
Etyek-budai borvidék

Az etyek-budai borvidék az észak-dunántúli szőlőtermelő tájba tartozik. A korábbi területekhez Pest megye nyugati, jó bortermelő helyeit is hozzácsatolták, így alakítva ki jelenlegi arculatát. A terület csak 1990 óta rendelkezik borvidéki ranggal, de szőlőtermesztésének évszázados hagyományai vannak. Európa-szerte ismertek voltak vörösborai, például a buda-sashegyi kadarka, ám a filoxérajárvány után áttértek a fehérbort adó szőlők termesztésére, amelyek közül legjellemzőbb a chardonnay, az olaszrizling és a zöldveltelini.

Zöld veltelini – Ausztria fő fajtája. Talán nálunk is nagyobb figyelmet érdemelne ez az üde, szép savkészletű bor. Balaton-felvidéken szép példái lelhetők fel. Gazdag sógor, jó parti.

Kadarka – Gyalogos bor, nem szereti a kordont. Falusi leány. Komoly hozamkorlátozást igényel. Erőteljes, harmonikus savak jellemzik. Déli fekvésben kéne vele próbálkozni a Balaton mellett, „ahol két árnyék van”, sokan meglepődnének azok közül, akik csak annyit tudnak a Dunántúlról, hogy Veszprémben mindig vagy a szél fúj, vagy a harang zúg.